Jacht

A „jacht” szó először egy 1528-as middelburgi szövegben bukkant fel. A korabeli holland helyesírással – jaghtnak (vadász) írott szó a kalózok és csempészek üldözésére alkalmas gyors, kisméretű hajókat jelentette. A hajó sebessége alkalmassá tette a típust felderítésre és a nagyobb hadihajók, sorhajók között üzenetek továbbítására. A típus nevét aztán számos más nyelv átvette.

A jacht eredetileg kis egyárbócos vitorlás volt, hátul a főfedélzet felett még egy fedélzettel. Itt helyezkedett el a kabin hátra és oldalra néző ablakokkal. Orr- és tatkiképzése a nagy hajókéhoz hasonlított díszes faragványaival. Árbócának alsó részétől felfelé ferdén, átlósan hátrafelé nyúló rúd feszítette ki az ágvitorlázatot. Vitorlájának alján merevítőfa (boom) még nem volt. Az árbóc és az előre nyúló orrárbóc között háromszög alakú orrvitorlát (fock) is hordott. (Ez később a nagyobb hajókon is megjelent.) A sekély holland parti vizeknek megfelelően alacsony járású volt, hajótőke (kíl) helyett kétoldalt leereszthető fauszonyai voltak a hajó szél alá csúszásának megakadályozására.

A németalföldi szabadságharc után kényelmes közlekedési eszközzé fejlődött. A 17. és 18. században került forgalomba az „állami jacht”, amelyet uralkodók, holland városi előkelők, magas rangú személyek, például a holland kormányzat tagjainak szállítására szántak.

I. Jakab angol király ilyen jellegű hajót építtetett fia, Henrik walesi herceg számára az 1600-as évek elején. Az angol kedvtelési célú hajók azonban a „yacht” elnevezést csak II. Károly angol király uralkodása idejétől kapták; ő európai száműzetése során Hollandiában is megfordult. Az angol trónra való visszatérésekor Károly ajándékba kapott egy jachtot, később pedig számos királyi jacht építését rendelte el; ezek között legalább egy kísérleti katamarán is szerepelt. Az első feljegyzett jachtversenyre, két hajó részvételével, 1661-ben került sor, amelyet 1663-ban az első nyílt vitorlásverseny követett angol vizeken.

A 17. századtól kezdve, különösen Amszterdamban, megjelentek az úgynevezett „szórakoztató jachtok”: gyors hajók, amelyeket a gazdagok pusztán szórakozásból használtak. A 18. században elterjedt, hogy egyébként különböző típusokhoz tartozó gyors és szép formájú működő hajókat is jachtnak neveztek, ha (nagy) kabinnal vagy pavilonnal (hátsó kabinnal) voltak felszerelve.

1739 után Angliában a háborúk miatt háttérbe szorult a jachtozás, de 1720-ban Írországban a dzsentri megalapította az első jachtklubot (Royal Cork Yacht Club)Angliában az első jachtklub a Cumberland Fleet volt (1775).

A 19. század elejének gyors jachtjai hosszanti vitorlázattal (fore-and-aft) ellátott luggerek, szkúnerek és szlúpok voltak. Az 1850-es évekre a jachtok jellemzőjévé vált a nagy vitorlafelület, a keskeny hajótest és a korábban szokásosnál nagyobb merülés. Gyakoriak voltak a tehetős mecénások tulajdonában álló jachtok közötti versenyek, amelyeken jelentős tétek forogtak kockán. Az America’s Cup versenysorozata az America nevű jacht és angol versenytársai közötti megmérettetésből nőtt ki. Az angolok a vízkiszorítás (tonnatartalom), az amerikaiak pedig a hajóhossz alapján osztályozták hajóikat.

A 19. század végén megjelent kézikönyv, az A Manual of Yacht and Boat Sailing már részletes útmutatást nyújtott az ilyen hajók kiválasztásáról, felszereléséről, a vitorlázásról, a hajókezelésről, a fizetett legénység irányításáról és a versenyzésről. A mű kitért a gőzhajtású jachtokra is, mivel a korszerű gőgépek már lehetővé tették, hogy az ilyen hajók kellően hatékonyak legyenek a jachtozáshoz.

Vitorlás jachtok

Motoros jachtok

A gépi erőforrások fejlődése hozta létre a szabadidős vízi járművek új kategóriáját. A motoros jachtokat a vitorlás jachtoktól eltérően már nem hátulról, hanem általában parancsnoki hídról kormányozzák, amely jobb kilátást biztosított előre és oldalra.

A motoros jachtok története a gőzüzemű segédmotorral felszerelt nagy vitorlás jachtokkal kezdődött. 1876-tól jelentek meg a négyütemű benzinmotorok, 1906-ra teljesítményük 500 lóerőre nőtt. Hajókba szánt dízelmotorokat 1903-ban mutattak be. Alacsony üzemeltetési költségüknek és megbízhatóságuknak köszönhetően a 20. században széles körben elterjedt hajtásmóddá váltak.

A jachtok kezdetben fából, majd fémből készültek, az 1930-as évektől pedig egyre inkább szálerősítésű műanyagból gyártják őket.

Méretüktől függően a jachtokon legalább két kabin és egy központi szalon van. Kisebb hajókon a szalonban is vannak összecsukható fekhelyek. Emellett hajókonyha, mosdók a szennyvizet tároló tengeri WC-vel, általában navigációs állomás is tartozik a berendezéshez. A nagyobb jachtokon hivatásos személyzet szolgál.

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Yacht című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben a Jacht (scheepstype) című holland Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• ↑ Marjai: Marjai Imre – Pataki Dénes: A hajó története. Budapest: Corvina. 1973.
• Franco Giorgetti: Vitorlás hajók, Alexandra könyvkiadó
• Boat Exclusive Magazin ISSN 1866-6922

• Franco Giorgetti: Vitorlások és jachtok. Sport- és fejlődéstörténet; ford. Babits Péter, Korencsy Zsolt; Alexandra, Pécs, 2001
• Flavio Serafini: Klasszikus vitorlás jachtok. A világ legszebb vitorlásainak technikai és történeti adatai; fotó James Taylor, ford. Horváth Csaba; Alexandra, Pécs, 2004
• Flavio Serafini: Versenyhajók és luxusjachtok. Korabeli hajók belseje, részletei és felújításai; ford. Wágner Péter; Alexandra, Pécs, 2004