A Szent Jakab-templom (németül: Jakobikirche) a lübecki óváros öt evangélikus főtemplomának egyike. 1334-ben szentelték fel a tengerészek és halászok templomaként, akiknek „Schüttingje” (a norvég „Skotting” – ma Schøttstuene – szóból, ami gyűléstermet jelent) még ma is a szemközti Hajósok Társaságában található. Védőszentje Idősebb Szent Jakab apostol. A templom, a Szentlélek Kórház és a szomszédos Gertrudenherberge az észak-német Szent Jakab-út egyik ágának állomásai, nevét is innen kapta. 2007 szeptembere óta a templom északi toronykápolnája, a Pamir-kápolna, a német polgári tengerészet nemzeti emlékhelye. A „Lübeck óvárosa” nevű terület részeként a templom 1987 óta az UNESCO világörökség része.
Története
A Jakab-templom egy háromhajós téglagótikus csarnoktemplom. A Koberg téren álló mai épület 1300 körül épült, és az 1276-os nagy városi tűzvész után egy ugyanazon a helyen álló, már 1227 körül is említett román stílusú csarnoktemplomot váltott fel. Feltételezik, hogy a templomtorony és az oldalhajófalak területén található félköríves ívsorok ezen elődépület maradványai. Az 1300 körüli gótikus újjáépítés óta a templomnak három, egyenként öt boltszakaszos hajója van, amelyeket keleten egy-egy szentély zár le. A főhajó falai öt méterrel magasodnak a két oldalhajó fölé. A templom tornya a Szent Péter-temploméhoz hasonlóan árulkodik az idővel változó építési szándékokról. Kezdetben középponti, egyetlen toronynak tervezték, és a kivitelezést is így kezdték meg, de az északi és a déli oldalkápolnát olyan masszívra építették, hogy eleinte – akárcsak a Szent Péter-templom esetében – bizonyára létezett a terv, miszerint a templomot a Mária-templomhoz és a dómhoz hasonlóan ikertornyos homlokzattal látják el. A csarnoktemplom valószínűleg a 13. század végén bazilikává történő átépítésének terve is kiolvasható a ma is meglévő építészeti nyomokból, a megkezdett kivitelezéssel azonban később felhagytak. A mai épülettömeg fő építési idejét a gótikus oltárokra vonatkozó források alapján határozzák meg. Egy új oltár számára 1287-ben egy vikáriát (káplánságot) alapítottak. Ezt az oltárt azután 1312-ben említik legközelebb. Az új oltárasztalt a szentéllyel együtt II. Heinrich Bochholt püspök szentelte fel 1334-ben. Erre az oltárra adományozták 1435-ben oltárfelépítményként a legrégebbi fennmaradt lübecki főoltár-retablót, a Jakab-oltár Mesterének alkotását, vélhetően az egyházközség részéről. Ez ma a Schwerini Állami Múzeum középkori gyűjteményében, a güstrowi kastélyban található.
A templom tornya kezdetben csupán két teljes szinttel magasodott a főhajó tetőgerince fölé. Fölötte a Mária-templomhoz hasonlóan csúcsoromzatok helyezkedtek el. Efelett állt a toronysisak nyolcszögletű piramisa. A torony valószínűleg a lübecki templomtornyok problematikusabbjai közé tartozik. Detmar felolvasómester krónikájában arról számol be, hogy 1375-ben egy vihar során a toronytető negyede levált, és a Szentlélek Kórház udvarára fújta a szél.[ 1628-ban a tornyot „a harangokig” visszabontották, és a falazat 1636-os megújítása után először egy egyszerű deszkatetőt kapott. A toronysüveget csak 1657-58-ban építették újjá, és csak ekkor kapta meg a ma a templomra olyannyira jellemző négy gömböt a torony sarkain, amelyek ezzel a Szent Péter-templom négy saroktornyocskájának motívumát vették át, anélkül, hogy lemásolták volna azokat. Erről a felújításról és az abban részt vevő összes személyről számol be Arnold Möller lübeckimester egy rézbe karcolt okirata, amely a tüzeket is túlélte. A toronysüveget többször is, utoljára 1901-ben villámcsapás érte, és 1901-ben körülbelül egy napig égett.
A hozzáépített kápolnák közül valószínűleg a déli oldalon lévő Brömsen-kápolna a legismertebb a benne fennmaradt Brömsen-oltár miatt. Detmar Schulop kanonok 1338-as alapítványára vezethető vissza, majd 1488-ban Heinrich Brömse lübecki polgármesterhez került. 1826-ig a családja birtokában maradt. 1877-ben a Brömse család egyik végrendeleti végrehajtója révén visszaszállt a templomra. A mellette lévő Vellin- vagy Warendorp-kápolna Gotthardt Vellin tanácsos († 1350) alapítványára vezethető vissza, és özvegyének halálával a Warendorp családra szállt, amely a 18. századig birtokolta azt. Az északi oldalon, a Brömsen-kápolnával szemben található a Hoghehus- vagy más néven Haleholtscho-kápolna, amelyet Konrad Hogehus († 1351) alapított. Később egymás után a Haleholtscho, a Warendorp és a von Dorne (1712) családok birtokába került. Az északi oldal nyugati részén fekvő másik két kápolna meglétét az 1392-es évből adatolják. A templom délkeleti sekrestyéje egy 15. század eleji toldaléképület. Az 1667-ből származó faburkolatának kagylómotívuma a Szent Jakab-zarándokok szimbólumára, a fésűkagylóra emlékeztet. A középső torony alatti toronykápolna a sörfőzők céhének birtokában volt. A toronytól északra fekvő kápolnát Hinrich Witte lübecki polgármester után Witten-kápolnának, később az ott tárolt felszerelések miatt koporsóhordozók kápolnájának hívták. Ez a kápolna ma a Pamir vitorlás hajó elsüllyedésére emlékeztet. A kápolna alatt 2007 óta egy kolumbárium található urnatemetkező helyként. A déli toronykápolna korábban a Marientiden-kápolna (Mária-órák kápolnája) volt.
A Jakab-templomnak van a város legszebb, legkecsesebb és leggazdagabb huszártornya. Reimar Kock krónikája szerint először 1496-ban építették, de egy vihar hamarosan ismét ledöntötte. Mivel Elias Diebel nagy lübecki fametszetén 1552-ben ismét látható, bizonyára már a 16. század közepe táján újra felállították. A mai huszártorony egy barokk alkotás az 1622–28-as évekből, ám azóta többször is átépítették. Fiálékkal ellátott alsó része késő gótikus elemeket mutat, míg a felső laterna, amelyben a harangok függnek, valamint a toronysüveg már a reneszánsz hatását tükrözi. Aranyozott zászlócskákkal ellátott, kecses csúcsdíszek díszítik a felső részt, amelynek stílusához tartozik a vázafríz is, amelyből a fiálék kiemelkednek.
A templom jelentős középkori freskóit a 19. század végi felújítási munkálatok során fedezték fel újra.
A Jakab-templom a kevés lübecki templom egyikeként sértetlen maradt a szövetségesek 1942-es virágvasárnap éjjeli bombatámadása során. Emiatt Lübeck utolsó két történelmi orgonája is itt található. A nagy orgona alatti karzatot 1932-ben kibővítették, hogy ott egy nagyobb énekkar és egy kisebb zenekar is helyet kaphasson.A templom mellett, a Koberg felé, a Jakab-templom udvarán találhatók a holland téglareneszánsz stílusban épült lelkészházak.
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Hauptkirche Sankt Petri című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
