Quedlinburg

• Quedlinburg
• Münchenhof (4 km északfele)
• Gersdorfer Burg (3 km délkeletfele)
• Morgenrot (4 km keletfele)
• Quarmbeck (4 km délfele)
• Gernrode
• Bad Suderode

A városban az évi középhőmérséklet 8,8 °C. A legmelegebb hónapok a július és az augusztus (17,5 °C), a leghidegebb hónapok a január és a február (0,2 °C). A legtöbb csapadék júniusban esik (57 mm), míg februárban nem éri el a 23 mm-t.

Quedlinburg címere egy arany színű pajzs, amelyen egy jobbra forduló fekete sas áll. A sas lábai pirosak. A mellkasán egy piros pajzs található, amelyen egy ezüst színű vár áll. A sas először 1460-ban szerepelt a címeren.

A zászló színei fekete-sárga.

Az első telepesek a kőkorban érkeztek ide. 2005-ben két kilométerre a várostól északnyugatra egy őskori temetőt találtak.

A 8. század végén említenek településeket először a források a város környékéről: Marsleben, Groß Orden, Ballersleben, Ditfurt és Weddersleben.

A város neve először I. Henrik német király egyik okmányában szerepelt: villa quae dicitur Quitilingaburg. Ez az okmány 922. április 22-én kelt. I. Henriket ide temették 936-ban. 937-ben itt osztották fel az országot 2 érsekségre és 8 püspökségre. Nagy Ottót megkoronázzák itt és 973-ban is itt temetik el. 941-ben gyilkossági kísérletet követtek el ellene. 966-ban Ottó lánya, Matild lett a város hercegnője. Két évvel később 968. március 14-én meghalt a nagyanyja és I. Henrik mellé temették.

III. Ottót a városban nevelte nagybátyja Civakodó Henrik.

994-ben III. Ottó vásártartási, pénzverési és vámbeszedési jogokat adományozott az apátságnak, ahol nagynénje, Mathilde is élt.

A következő 4 évszázadban Quedlinburg gazdasága virágzott. 1336-ban konfliktus támadt a gróf és a püspök között.

A 18. és 19. század folyamán ismét virágzásnak indult a város. A cukorgyártás lett a legfontosabb ágazat. A legelső gyárat 1834-ben Christian Hanewald gróf alapította. 1815 és 1938 között Quedlinburg helyőrségi város volt.

Az első világháború alatt 17 ezer háborús fogoly dolgozott a gazdaságban, ugyanis a várostól északkeletre egy fogolytábor működött. Ezt a tábort 1914 szeptemberében építették és orosz hadifoglyokat tartottak itt. 1922-ben bontották el. Ekkor ünnepelte a város 1000 éves fennállását.

1926-ban árvíz pusztított a városban. Az összes híd és több út is megrongálódott.

A náci uralom alatt 1936-ban megemlékeztek I. Henrik király haláláról. Heinrich Himmler magát a király reinkarnációjának képzelte. A templomot és a kriptát az SS elfoglalta. Minden év július 2-án a propaganda miatt megemlékeztek a halott király maradványai mellett.

A kristályéjszaka után a bolttulajdonos Sommerfeld megmutatta a kirakatban a náciknak az első világháborúban szerzett vaskeresztjét, ill. egy szöveget helyezett ki: "A haza elismerése neked!". Ezzel tiltakozott az éjszaka elkövetett betörés ellen. Nem sokkal később elkezdődött a zsidók megpróbáltatásainak az időszaka.

Polgármesterek

• 1800–1837 Johann August Donndorf
• 1838–1848 Wilhelm Ferdinand Schiller
• 1848–1859 Georg Drönewolf
• 1860–1890 Gustav Brecht,
• 1890–1895 Gustav Brecht
• 1891–1918 Wilhelm Severin
• 1895–1924 Ernst Bansi
• 1918–1945 Hermann Boisly
• 1924–1933 Rudolf Drache
• 1933–1934 Adolf Sperling
• 1934–1945 Karl Selig
• 1945 Robert Dietzel
• 1945 Falz
• 1945 Hans Simmon

• 1945 Hermann Boisly
• 1945 Egon Mahlow
• 1946 Kietz Fritz,
• 1946–1950 Heinz Jäger
• 1951 Gerhard Enger
• 1952–1956 Arno Böhme
• 1955–1984 Erwin Prezewowski
• 1956–1960 Edgar Dietzel
• 1960–1963 Großmann, Walter
• 1963–1982 Edgar Dietzel
• 1982–1990 Rainhard Lukowitz
• 1990–1994 Rudolf Röhricht
• 1994–2001 Rudolf Röhricht
• 2001-2015 Eberhard Brecht
• 2015 óta Frank Ruch

Városi tanács

A városi tanács a 13. században csak 12 főből állt, később viszont megemelték 36 főre. A várost 2 polgármester irányította, amelyek az ó és az újvárosból kerültek ki. A 19. századig 3 óvárosi és 3 újvárosi polgármester váltotta egymást.

A városi tanácsot 5 évre választják. 2001. május 6-án 56,6%-ban Eberhard Brechtet választották meg a város első emberévé.

Az legutolsó választás 2004. június 13-án volt. A Kereszténydemokraták (CDU) 8 helyet, a szociáldemokraták 6 helyet, A balosok 7 helyet, a Quedlinburgi Szabad Választóközösség 6 helyet, a Német Szabaddemokrata Párt 5 helyet, a Szövetség ’90/Zöldek 2 helyet és a Nemzeti demokraták 1 helyet szereztek a tanácsban.

Quedlinburgban 5 protestáns közösség él. A város lakosságának 15-20%-a az evangélikus egyház tagja, 5%-a a katolikus egyházé. További keresztény közösségek: Ádventisták, baptisták, újapostolok közössége és ókatolikusok.

A Dorothea Christiane Erxleben klinika a város keleti részében található. Az 1907-ben épített kórház az 1990-es években gyakorlókórházzá lett átépítve. 481 állandó és 50 mozgatható ágy található itt. Évente a kórházban 20 ezer járó és 20 ezer fekvőbeteget látnak el.

Quedlinburgban hosszú ideig a lakosság száma 8000 és 10000 között mozog. Az 1950-es években az iparosodásnak köszönhetően 35000 fő körül mozgott a lakosság.

Lakosságelőrejelzés

A demográfiai visszaesés közel 14%-os lesz.

Korösszetétel

2005. december 31-i korösszetétel.

Autópályák

A város a 79-es és a 6-os közlekedési folyosó csomópontjában található. Jelenleg építik a B 6n-es közlekedési folyosót. Az A 14-es autópálya 40 km-re keletre, az A 395-ös autópálya 44 km-re nyugatra, az A 2-es autópálya 50 kilométerre északra és az A 7-es autópálya 75 km-re nyugra található a várostól.

Vasút

1863-ban építették fel a város vasútállomását. 2006-ban adták át a Quedlinburg és Gernrode közötti vonalat.

Qeudlinburgból indul a Harz-Berlin-expressz és a Harz-Elba-expressz is.

Légi közlekedés

Az 1920-as években a várostól két kilométerre délre egy repteret építettek, amit az 1930-as években katonai célokra használtak. Az NDK alatt orosz katonai bázis volt.

2006. szeptember 1-jén nyitották meg a Magdeburg-Cochstedt repteret, amely a várostól 22 km-re északkeletre található. További repterek találhatók a várostól 90 km-re délkeletre (Lipcse/Halle Reptér), ill. 120 km-re északnyugatra (Hannover Reptér).

Quedlinburg gyakorlatilag teljesen megőrizte középkori városszerkezetét, a háborús pusztítások elkerülték. Már a századfordulón nagy hangsúlyt kapott a műemlékvédelem. Bár a vasfüggöny miatt talán kevésbé felkapott és ismert, mint a belgiumi Brugge vagy más hasonló európai kisvárosok, mégis azokkal egyenrangú építészeti örökségével a középkori és reneszánsz kultúra és várostervezés legkimagaslóbb fennmaradt példái közé tartozik a világon. Ennek megfelelően a turizmus Quedlinburg húzóágazata. A városban 20 panzió, 18 hotel és 1 ifjúsági szállás található. Az itt töltött éjszakák száma szezontól függ; főleg húsvétkor, karácsonykor ill. a nyári időszakban keresik fel Quedlinburgot.

1994 óta a város déli részén egy turistaösvényt építettek ki, amely a Romanik-utca elnevezést kapta. Ezen az utcán több emlékmű található.

A városban jelenik meg a Mitteldeutsche Zeitung. Ezenkívül a SuperSonntag, a Wochenspiegel és a Harzer Kreisblatt is helyi újság.

A városban működik a Mitteldeutsche Rundfunk (MDR) rádióadó. A helyi televíziótársaság neve: Regionalfernsehens Harz (RFH).

A várost és környékét mutatja be Theodor Fontane Cécile című regénye, amely 1887-ben íródott. További művek:

• Gerhard Beutel: Der Stadthauptmann von Quedlinburg (Berlin 1972)
• Helga Glaesener: Du süße sanfte Mörderin (München 2000)
• Christian Amling: Quitilinga History Land (2005) és Odins Fluch. Ein neuer Fall für Irenäus Moll (2006).

A városban forgattak ill. a városról több filmet és készítettek.

• 1938: Spiel im Sommerwind, Rendező: Roger von Norman
• 1954: NDK: Pole Poppenspäler, NSZK: Dorf in der Heimat, rendező: Arthur Pohl
• 1960: Fünf Patronenhülsen Rendező: Frank Beyer
• 1971: Polizeiruf 110
• 1972: Nicht schummeln, Liebling! Rendező: Joachim Hasler
• 1974: Nagy Kázmér (a kastély udvarán forgattak)
• 1979: Schneeweißchen und Rosenrot, Rendező: Siegfried Hartmann
• 1992: Wunderjahre, Rendező: Arend Agthe
• 2000: Bilderbuch Deutschland, Rendező: Carla Hicks
• 2003: Pfarrer Braun Rendező: Sherry Hormann
• 2006: 7 kecske – Az erdő nem elég Rendező: Sven Unterwaldt

• Paul vom Rode(1489-1563) reformátor
• Johann Cogeler (1525-1605) teológus
• Andreas von Rauchbar (1559-1602) jogtudós
• Johann Gerhard (1582-1637) teológus
• Wilhelm Homberg (1652-1715) természetkutató
• Dorothea Erxleben (1715-1762), az első német orvosnő
• Johann Heinrich Rolle (1716-1785) zenetanár
• Friedrich Gottlieb Klopstock (1724-1803) költő
• Johann Christian Erxleben (1744-1777) tudós
• Johann Christoph Friedrich GutsMuths (1759-1839), a német gimnasztika apja
• Johann Christian Friedrich Tuch (1806-1867) orientalista
• Heinrich Sattler (1811-1891) publicista
• Julius Wolff (1824-1910) író, költő, díszpolgár
• Dr. Gustav Brecht (1830-1905) díszpolgár
• Robert Bosse (1832-1901) porosz kultúrminiszter
• Albert Becker (1834-1899) zeneszerző
• Gustav Albert Schwalbe (1844-1916) orvos
• Erich Kux (1882-1977) festő
• Karl Selig (* 1889) NSDAP-képviselő
• Georg Ay (* 1900) NSDAP-képviselő
• Fritz Graßhoff (1913-1997) festő, költő
• Wolfgang Junker (1929-1990), az NDK-ban építésügyi miniszter
• Volker von Törne (1934-1980) író
• Hedda von Wedel (* 1942) politikus
• Regina Ziegler (* 1944) filmproducer
• Andreas Franz (* 1954) krímiíró
• Leander Haußmann (* 1959) rendező
• Petrik Sander (* 1960) labdarúgó-edző
• Matthias Baader Holst (1962-1990) író
• Petra Müller (* 1965) atléta
• Dagmar Hase (* 1969) úszó
• Marco Gebhardt (* 1972) labdarúgó

•  Franciaország Aulnoye-Aymeries (1961)
•  Németország Herford (1991)
•  Németország Celle (1991)
•  Németország Hameln (1991)
•  Németország Hannoversch Münden (1991)

• Adolf Brinkmann: Beschreibende Darstellung der älteren Bau- und Kunstdenkmäler des Kreises Stadt Quedlinburg, 1 u. 2, Berlin 1922 u. 1923.
• Denkmalverzeichnis Sachsen Anhalt Band 7.1.: Landkreis Quedlinburg Stadt Quedlinburg, erarbeitet von Falko Grubitzsch et al., Halle/Saale, 1998, ISBN 3-910147-67-4
• Angela Pfotenhauer, Elmar Lixenfeld: Quedlinburg. Welterbe, Monumente-Edition, Monumente-Publikation der Deutschen Stiftung Denkmalschutz, Bonn 2004, ISBN 3-936942-45-5 oder ISBN 3-936942-46-3
• Johann Heinrich Fritsch: Geschichte des vormaligen Reichsstifts und der Stadt Quedlinburg, Quedlinburg, 1828 (Band 1 und 2).
• Selmar Kleemann: Kulturgeschichtliche Bilder aus Quedlinburgs Vergangenheit, Quedlinburg, 1922.
• Hermann Lorenz: Werdegang von Stadt und Stift Quedlinburg, Quedlinburg, 1922.
• Harald Meller (Hrsg.): Archäologie XXL. Archäologie an der B 6n im Landkreis Quedlinburg. Halle/Saale 2006. (= Archäologie in Sachsen-Anhalt Sonderband 4) ISBN 3-910010-99-7
• Klaus Militzer, Peter Przybilla: Stadtentstehung, Bürgertum und Rat. Halberstadt und Quedlinburg bis zur Mitte des 14. Jahrhunderts. Göttingen 1980. ISBN 3-525-35380-4
• Hans-Hartmut Schauer: Das städtebauliche Denkmal Quedlinburg und seine Fachwerkbauten. Berlin 1990, ISBN 3-345-00233-7
• Hans-Hartmut Schauer: Quedlinburg Fachwerkstadt Weltkulturerbe. Berlin, 1999, ISBN 3-345-00676-6

• Turisztikai oldal (németül)
• Képek
• Világörökség Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben