Monte Cassino

A Laziói-Szubappenninek hegységhez tartozó, mészkősziklákból álló hegy a Latin-völgy, ismertebb nevén a Liri-völgy déli részén fekszik. Szerény magassága ellenére meglehetősen zord és megközelíthetetlen. A növényzet nagyon gyér, főként tölgyekből és olajfákból áll. A Cassino-síkság felé nyíló teraszok emberi tevékenység eredményei.

Nursiai Szent Benedek, a bencés rend megalapítója 529 körül alapított rajta kolostort, amely a 8. század második felében az akkori tudományos kutatás tevékeny színhelyévé vált, ezáltal a szerzetesi könyvtár kódexállományát is megnövelve.

Monte Cassino első kolostorát 570 körül longobárd hódítók fosztották ki, majd elhagyták. Erről az épületről szinte semmit sem tudunk. A második kolostort a bresciai Petronax alapította 718 körül, II. Gergely pápa javaslatára, II. Romuald beneventói longobárd herceg támogatásával. Közvetlenül a pápának volt alárendelve, miként számos más itáliai kolostor. 883-ban a szaracénok fosztották ki, majd ismét elhagyták. A szerzetesek közössége először Teanóban, majd 914-től Capuában élt, mielőtt a kolostort 949-ben újjáépítették. A száműzetés ideje alatt bevezették a cluniaci reformokat a közösségben. 960 márciusában egy világi földbirtokos feljelentette a kolostort, amiért egy közeli föld birtoklásáért, amelyet a sajátjának hitt. Az ítélet meghozatalához a bírák nemcsak latinul, hanem a Capuai Fejedelemségben beszélt vulgáris_nyelven is megírták a dokumentumot, hogy néhány írástudatlan tanú is megértse: ez a legrégebbi olasz nyelven, a jól ismert Placito capuano nyelven írt dokumentum. A 11. és 12. század az apátság aranykora volt. Monte Cassino körül hatalmas, évszázados területet szerzett, az úgynevezett Terra Sancti Benedictit („Szent Benedek földje”), amelyet megerősített várfalakkal. Jó kapcsolatokat ápolt a keleti egyházzal, sőt a bizánci császárok pártfogását is élvezte. Bizánci, sőt szaracén kézművesek alkalmazásával ösztönözte a képzőművészetet és a kézművességet. 1057-ben II. Viktor pápa elismerte, hogy a Monte Cassinó-i apát elsőbbséget élvez minden más apáttal szemben. Sok szerzetest emeltek püspökké, bíborossá, és három pápát is az apátságból választottak ki: IX. Istvánt (1057–58), III. Viktort (1086–87) és II. Gelázt (1118–19). Ebben az időszakban a kolostor krónikáját két tagja, Ostia Leó bíborosa és Péter diakónus (aki a jegyzékeket is összeállította) írta. A 13. században a kolostor hanyatlásnak indult. 1239-ben II. Frigyes német-római császár csapatokat állomásoztatott ott a pápasággal vívott háborúja során. 1322-ben XXII. János pápa püspöki rangra emelte az apátságot, de 1367-ben betiltották. Az épületeket 1349-ben egy földrengés pusztította el, és 1369-ben V. Orbán pápa hozzájárulásokat kért az összes bencés kolostortól az újjáépítés finanszírozására. 1454-ben az apátságot kommendámba helyezték, 1504-ben pedig a Santa Giustina da Padova apátság alá került. 1799-ben Monte Cassinót ismét kifosztották francia csapatok a francia forradalom háborúi alatt. Az apátságot az olasz kormány 1866-ban feloszlatta. Az épület nemzeti emlékhely lett, kincseinek őrzői a szerzetesek voltak.

A második világháború során, 1944. február 15-én az Amerikai Egyesült Államok Légiereje lebombázta a kolostort, feltételezve, hogy azt a németek megszállták. Szinte teljesen megsemmisült felbecsülhetetlen értékű könyvtárával együtt, csak a kripta (Szent Benedek sírjával) maradt épségben. Ezt követően a környéken állomásozó német csapatok valóban állásokat foglaltak a kolostor romjai között. A hegy és környéke hosszú ideig tartó véres csaták színterévé vált (lásd: Monte Cassinó-i csata).

A háborút követően az apátsági épület újjáépítése a kimentett eredeti tervek alapján, az olasz államf finanszírozásával tíz év alatt készült el.

Az I. Vatikáni Zsinat reformjai után a kolostor egyike volt azon kevés területi apátságnak, amelyek a római katolikus egyházon belül maradtak. 2014. október 23-án Ferenc pápa VI. Pál Ecclesia Catholica motu propriójának (1976) normáit alkalmazta az apátságra, kivonva joghatósága alól mind az 53 plébániát, és lelki joghatóságát magára az apátságra korlátozva – miközben megőrizte területi apátság státuszát.

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Montecassino című olasz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.