Livre

Eredete

A livre-t Nagy Károly határozta meg a monetáris reformmal, mint egy font ezüsttel egyenlő elszámolási egységet. A fontot 20 soura (olaszul sol, angolul shilling) osztották, amelyek mindegyike 12 dénárt (denaro, Pfennig, penny stb.) ért.

A szó a latin libra szóból származik, amely egy fontnak megfelelő mértékegységet is jelent: tehát ugyanaz a gyökere, mint a líra szónak, amelyet ugyanebben az időszakban Itáliában használtak. Angliában a pénzérmét fontnak nevezik.

A karoling monetáris rendszer Európában a font sterling decimalizációjáig volt jelen, amelyet 1971-ig 20 shillingre osztottak, amelyek egyenként 12 pennyt jelentettek.

Az első livre a karoling font. Eleinte csak dénárokat vertek. Csak később, annak leértékelődésével kezdtek el nagyobb értékű érméket verni. Európa különböző részein a pénzverdék eltérő tömegű dénárokat használtak, és ennek eredményeként különböző livre-k – különböző súlyú és értékű lírák – jelentek meg.

Középkor

A középkori Franciaországban a királyi korona közvetlen ellenőrzése alatt álló területeken használt standard a livre parisis (párizsi livre) volt; egy másik szabvány, amelyet a lényegében független Anjou grófságban használtak, a livre tournois (tours-i livre vagy livre tournois) volt. 1203-ban Anjou grófság a francia korona ellenőrzése alá került, és a kétféle livre, a livre tournois és a livre parisis, egymás mellett forgott.

A két livre-t 4 livres parisis = 5 livres tournois arány kötötte össze, mindkettőt 20 soura osztották, de a sou parisis 15 dénárt, a sou tournois pedig 12 dénárt ért.

A livre tournois a 13. században vált a fő elszámolási pénznemmé Franciaországban, és ez a helyzet a francia forradalomig általános norma maradt, még akkor is, amikor a tournois megszűnt valódi pénznemként létezni.

14–15. század

Miután visszatért a keresztes háborúkból, IX. Lajos királyi pénzmonopóliumot hozott létre Franciaországban, és az első écu d'ort (arany scudo) és a gros d'argentet (ezüst garas) verette, amelyek súlya (és monetáris felosztása) nagyjából megegyezett a livre tournois-éval (livre tournois) és a denier-ével.

1360 és 1641 között vertek 1 livre tournois-s érméket, más néven franc à chevalt (lófrank). Ez az elnevezés a tournois líra általános használatában maradt, de hivatalosan soha nem használták sem érméken, sem papírpénzen.

A livre tournois hivatalos használatát egész Franciaországra kiterjedő elszámolási egységként 1549-ben törvény szabályozta. 1577-ben azonban a livre tournois-t mint elszámolási egységet, az écu d'or (scudo) váltotta fel, amely akkoriban a forgalomban legértékesebb francia aranyérme volt forgalomban. 1602-ben a livre tournois-t visszaállították elszámolási egységként.

Tizenhetedik század

XIII. Lajos 1641-ben beszüntette a frank verését, és helyébe az ezüst scudo (écu) és a lajosarany (Louis d'or) alapú pénzverést állította be. Az écu és a louis értéke ingadozott: az écu öt és hat livre tournois között mozgott 1726-ig, amikor értékét tíz livre tournois-ban rögzítették.

1667-ben hivatalosan is eltörölték a livre parisist. A megmaradt livre-t azonban, bár már csak ez az egy volt, gyakran nevezték tournois livre-nek egészen eltűnéséig.

Tizennyolcadik század

Az első francia papírpénzt 1701-ben bocsátották ki, és livre tournois-ban (tournai livre) volt denominálva. A bankjegyek azonban a hatalmas túltermelés miatt nem tartották meg értéküket az ezüsttel szemben. A Banque Royale (az utolsó intézmény, amely ezeket a korai bankjegyeket kibocsátotta) 1720-ban csődbe ment, ami értéktelenné tette a bankjegyeket (lásd még: John Law és a megbízható pénz).

1726-ban XV. Lajos minisztere, André-Hercule de Fleury bíboros alatt stabil pénzügyi rendszert szerveztek: nyolc uncia (egy márka) arany 740 livre-t (livres), 9 sous-t (sol) ért; 8 uncia ezüst 51 livre-t, 2 sous-t és 3 dénert (denier) ért. Ez szigorú átváltási arányhoz vezetett az arany és az ezüst között (14,487:1), és meghatározta a Franciaországban forgalomban lévő pénzérmék értékét:

• louis d'or (lajosarany) = 24 livre, amelyet a fél louis-s (a demi-louis d'or) és a két louis-s érme (a dupla louis d'or) fog közre (12, illetve 48 livre)
• écu (ezüst scudo) = 6 livre, mellette 1/2, 1/4 és 1/8 scudo (60, 30 és 15 soldi)
• 1 és 2 soldi, valamint 6 és 3 dénáros rézpénzek (más néven liard)

Nem vertek 1 livre értékű érmét.

A papírpénzt a Caisse d'Escompte vezette be újra 1776-ban, livre- ben denominálva. Bankjegyeket 1793-ig bocsátottak ki, majd 1789-től assignátusok csatlakoztak hozzájuk. Az assignátusokra (elméletileg) a kormány által elkobzott földterületek voltak a fedezet. A Banque Royale korábbi kibocsátásaihoz hasonlóan az értékük is összeomlott.

A livre-alapú pénzrendszer utolsó érméit és bankjegyeit a köztársaság második évében (1794) bocsátották ki. 1795-ben vezették be a germinális frankot, amely 1 livre és 3 dénár értékű volt.

További története

A livre-t a Csatorna-szigeteken is használták törvényes fizetőeszközként. A La Manche-livre (Jersey livre) 1834-ig maradt törvényes fizetőeszköz Jersey-n, amikor a már nem verhető érmék fogyatkozó kínálata szükségessé tette a font sterling bevezetését.

A baszk nyelv a franciát szabad francia franknak nevezte.

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Livre című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.