Geiserich vandál király

Godigisel király törvénytelen fiaként született valószínűleg a Balaton közelében. Apja halálakor 406 – a vandálok a hunok elől nyugat felé vonulva ekkor keltek át a Rajnán – féltestvére, Gunderik lett a király, de Geiserik volt a királyság második legbefolyásosabb embere. A vandálok ezután az alánokkal és szvévekkel együtt Galliába, majd 409-ben átkelve a Pireneusokon Hispániába is benyomultak. Ekkoriban vették fel az ariánus kereszténységet. Eleinte Hispánia északnyugati részén éltek, de 428-ban a szvévek és rómaiak közötti ellenségeskedés miatt a vandálok és alánok délre vonultak, ahol Andalúzia ma is őrzi nevüket. A szvévek maradtak északnyugaton, a mai Galicia területén, ahol a Szvév Királyságot a nyugati gótok döntik majd meg 585-ben. 428-ban Andalúziában meghalt Gunderik király és Geiserik lett a vandálok uralkodója.

429-ben Africa provincia helytartója, Bonifacius hívására népével átkelt Észak-Afrikába, ahol ostrom alá vette a provincia városait. Hippo Regius ostroma idején halt meg annak püspöke, Hippói Szent Ágoston. Geiserik 431-ben 18 hónapi ostrom után vette be a várost, ami 439-ig fővárosa volt. 432-ben III. Valentinianus is elismerte királyságát azon a területen, amit elfoglalt. 439-ben sikerült lényegében harc nélkül elfoglalnia Karthágót, ami ezentúl fővárosa lett. A vandál-alán az arianizmus követője volt, Karthágó katolikus-ortodox püspökének Neapolisba kellett mennie száműzetésbe, de egyébként Geiserik szabad vallásgyakorlást engedett a római köznépnek. A flotta segítségével hamarosan elfoglalta Szicíliát, Korzikát, Szardíniát és a Baleárokat, s Róma hatalmát fenyegető birodalommá tette a Vandál Királyságot. A következő három évtizedben Geiserik és katonái a Mediterráneum kalózai és fosztogatói lettek.

455. március 13-án Petronius Maximus meggyilkoltatta III. Valentinianus császárt és maga ült a trónra, házasságra kényszerítve annak özvegyét, aki valószínűleg a vandálokhoz fordult segítségért. Geiseriknek 443 óta érvényes békeszerződése volt Valentinianusszal, ami most – úgy gondolta – véget ért. Május 31-én partra szállt Itáliában – Maximus menekülni akart, de egyik testőre agyonverte –, és Róma felé menetelt, ahol I. Leó pápa elébe jött, és kérte, ne pusztítsa el a várost. Geiserik beleegyezett annak fejében, hogy a város lakói nem állnak ellen fegyveresen. Bevonult a városba és két hétig fosztogatta azt. A Jupiter-templomok tetejéről is leszedték az aranyat például, sok ezüstöt és szobrot raktak az Ostia előtt horgonyzó hajóikra. Karthágóba visszatérve Geiserik sok gazdag túszt vitt magával a további váltságdíjak fejében, és magával vitte Valentinianus özvegyét, Licinia Eudoxiát is két lányával, Eudociával és Placidiával együtt. Eudociát hozzáadta fiához, Hunerikhez.

468-ban a Keletrómai Birodalom flottát küldött ellene, hogy elfoglalja Karthágót, de a vandál flottának sikerült a támadást visszavernie. Ezután a vandálok megpróbálták elfoglalni a Peloponnészoszt, de súlyos veszteségeik miatt vissza kellett vonulniuk. 474-ben Geiserik békét kötött a keletrómaiakkal, és kb. 88 évesen halt meg 477-ben. Halála után fia, Hunerik követte a trónon.

• Az emberiség krónikája. Szerk. Bodo Harenberg. Budapest: Officina Nova. 1990. ISBN 963-7835-60-1
• Magyar nagylexikon VIII. (Ff–Gyep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1999. 532. o. ISBN 963-85773-9-8
• John Keegan: A hadviselés története (Corvina 2002) ISBN 963-13-5199-8
• https://www.tortenelemutravalo.hu/geiserich_a_vandal/

• Frank Martin Ausbüttel: Germanische Herrscher. Darmstadt 2007, ISBN 978-3-89678-603-6, 88–107. oldal
• Henning Börm: Westrom. Von Honorius bis Justinian. Kohlhammer, Stuttgart 2018.
• Helmut Castritius: Die Vandalen. Etappen einer Spurensuche (= Urban-Taschenbücher 605). Kohlhammer, Stuttgart 2007, ISBN 978-3-17-018870-9
• Dietrich Claude, Hermann Reichert: Geiserich. In: Reallexikon der Germanischen Altertumskunde (RGA). 2. kiadás. 10. kötet, Walter de Gruyter, Berlin/New York 1998, ISBN 3-11-015102-2, 576–584. oldal (bevezető szakcikk)
• Frank M. Clover: The late Roman West and the Vandals. Variorum, Aldershot u. a. 2007, ISBN 0-86078-354-5
• Christian Courtois: Les Vandales et l'Afrique. Arts et Métiers Graphiques, Paris 1955
• Hans-Joachim Diesner: Das Vandalenreich. Koehler & Amelang, Leipzig 1966
• Anette Hettinger: Migration und Integration. Zu den Beziehungen von Vandalen und Romanen im Norden Afrikas. In: Frühmittelalterliche Studien 35 (2001), 121–143. oldal
• John Robert Martindale: Prosopography of the Later Roman Empire (PLRE). 1. kötet, 4. kiadás. Cambridge University Press, Cambridge 2006, 496. oldaltól (korlátozott előnézet a Google Könyvekben)
• Roland Steinacher: Neue Forschungsperspektiven zur Völkerwanderungszeit in Nordafrika. In: J. H. van Oort, W. Wischmeyer (szerk.): Die spätantike Kirche Nordafrikas im Umbruch. Leuven 2011, 29–58. oldal
• Roland Steinacher: Die Vandalen. Aufstieg und Fall eines Barbarenreichs. Klett-Cotta, Stuttgart 2016, ISBN 978-3-608-94851-6, 91. oldaltól
• Uwe Walter: Geiserich und das afrikanische Vandalenreich. Lernprozesse eines Gründerkönigs. In: Mischa Meier (szerk.): Sie schufen Europa. Beck, München 2007, 63–77. oldal

Vandál király
428 – 477