factograf
HU

Ellipszoid koordináta-rendszer

Az ellipszoid koordináta-rendszer egy háromdimenziós koordináta-rendszer, a {\displaystyle (\lambda,\mu,\nu)} koordinátákkal. A kétdimenziós elliptikus koordináta-rendszer általánosítása, Szemben a legtöbb használatban levő koordináta-rendszerrel, az ellipszoid koordináta-rendszer konfokális másodfokú felületeken alapul.

Alapképletek

A {\displaystyle (\lambda,\mu,\nu)} ellipszoid koordinátákról a következő képletekkel lehet áttérni az {\displaystyle (x,y,z)} Descartes-koordinátákra:

{\displaystyle x^{2}={\frac {\left(a^{2}+\lambda \right)\left(a^{2}+\mu \right)\left(a^{2}+\nu \right)}{\left(a^{2}-b^{2}\right)\left(a^{2}-c^{2}\right)}}}
{\displaystyle y^{2}={\frac {\left(b^{2}+\lambda \right)\left(b^{2}+\mu \right)\left(b^{2}+\nu \right)}{\left(b^{2}-a^{2}\right)\left(b^{2}-c^{2}\right)}}}
{\displaystyle z^{2}={\frac {\left(c^{2}+\lambda \right)\left(c^{2}+\mu \right)\left(c^{2}+\nu \right)}{\left(c^{2}-b^{2}\right)\left(c^{2}-a^{2}\right)}}}

ahol az egyes koordinátákra a következő egyenlőtlenségek teljesülnek:

{\displaystyle -\lambda <c^{2}<-\mu <b^{2}<-\nu <a^{2}.}

Ebből következően a konstans {\displaystyle \lambda }-hoz tartozó felületek ellipszoidok:

{\displaystyle {\frac {x^{2}}{a^{2}+\lambda }}+{\frac {y^{2}}{b^{2}+\lambda }}+{\frac {z^{2}}{c^{2}+\lambda }}=1,}

míg a konstans {\displaystyle \mu }-jű felületek egyköpenyű hiperboloidok

{\displaystyle {\frac {x^{2}}{a^{2}+\mu }}+{\frac {y^{2}}{b^{2}+\mu }}+{\frac {z^{2}}{c^{2}+\mu }}=1,}

és a konstans {\displaystyle \nu }-jű felületek kétköpenyű hiperboloidok

{\displaystyle {\frac {x^{2}}{a^{2}+\nu }}+{\frac {y^{2}}{b^{2}+\nu }}+{\frac {z^{2}}{c^{2}+\nu }}=1}

Mindezek a felületek konfokális másodfokú felületek.

Skálázási tényezők és differenciáloperátorok

A képletek egyszerűsítésére bevezetjük a következő jelölést:

{\displaystyle S(\sigma)\ {\stackrel {\mathrm {def} }{=}}\ \left(a^{2}+\sigma \right)\left(b^{2}+\sigma \right)\left(c^{2}+\sigma \right)}

ahol {\displaystyle \sigma } a {\displaystyle (\lambda,\mu,\nu)} koordináták bármelyikét reprezentálhatja. Ezzel a skálázási tényezők:

{\displaystyle h_{\lambda }={\frac {1}{2}}{\sqrt {\frac {\left(\lambda -\mu \right)\left(\lambda -\nu \right)}{S(\lambda)}}}}
{\displaystyle h_{\mu }={\frac {1}{2}}{\sqrt {\frac {\left(\mu -\lambda \right)\left(\mu -\nu \right)}{S(\mu)}}}}
{\displaystyle h_{\nu }={\frac {1}{2}}{\sqrt {\frac {\left(\nu -\lambda \right)\left(\nu -\mu \right)}{S(\nu)}}}}

Eszerint az infinitezimális térfogatelem:

{\displaystyle dV={\frac {\left(\lambda -\mu \right)\left(\lambda -\nu \right)\left(\mu -\nu \right)}{8{\sqrt {-S(\lambda)S(\mu)S(\nu)}}}}\,d\lambda \,d\mu \,d\nu }

és a Laplace-operátor:

{\displaystyle {\begin{aligned}\nabla ^{2}\Phi ={}&{\frac {4{\sqrt {S(\lambda)}}}{\left(\lambda -\mu \right)\left(\lambda -\nu \right)}}{\frac {\partial }{\partial \lambda }}\left[{\sqrt {S(\lambda)}}{\frac {\partial \Phi }{\partial \lambda }}\right]\\[1ex]&+{\frac {4{\sqrt {S(\mu)}}}{\left(\mu -\lambda \right)\left(\mu -\nu \right)}}{\frac {\partial }{\partial \mu }}\left[{\sqrt {S(\mu)}}{\frac {\partial \Phi }{\partial \mu }}\right]\\[1ex]&+{\frac {4{\sqrt {S(\nu)}}}{\left(\nu -\lambda \right)\left(\nu -\mu \right)}}{\frac {\partial }{\partial \nu }}\left[{\sqrt {S(\nu)}}{\frac {\partial \Phi }{\partial \nu }}\right]\end{aligned}}}

A további differenciáloperátorok, mint {\displaystyle \nabla \cdot \mathbf {F} } és {\displaystyle \nabla \times \mathbf {F} } kifejezhetők a {\displaystyle (\lambda,\mu,\nu)} koordinátákkal úgy, hogy behelyettesítjük a skálázási tényezőket az ortogonális koordináta-rendszerek általános képleteibe.

Szögparaméterezés

Egy alternatív paraméterezés a gömbkoordináták szögparaméterezését követi:

{\displaystyle x=as\sin \theta \cos \phi,}
{\displaystyle y=bs\sin \theta \sin \phi,}
{\displaystyle z=cs\cos \theta.}

Ahol {\displaystyle s>0} paraméterezi az origó körüli koncentrikus ellipszoidokat, és {\displaystyle \theta \in [0,\pi]} illetve {\displaystyle \phi \in [0,2\pi]} rendre a polárszög és az azimut. A megfelelő térfogatelem:

{\displaystyle dx\,dy\,dz=abc\,s^{2}\sin \theta \,ds\,d\theta \,d\phi.}

Források

  • Morse PM, Feshbach H (1953). Methods of Theoretical Physics, Part I. New York: McGraw-Hill. 663. o.
  • Zwillinger D (1992). Handbook of Integration. Boston, MA: Jones and Bartlett. 114. o. ISBN 0-86720-293-9.
  • Sauer R, Szabó I (1967). Mathematische Hilfsmittel des Ingenieurs. New York: Springer Verlag. 101–102. o. LCCN 67025285.
  • Korn GA, Korn TM (1961). Mathematical Handbook for Scientists and Engineers. New York: McGraw-Hill. 176. o. LCCN 59014456.
  • Margenau H, Murphy GM (1956). The Mathematics of Physics and Chemistry. New York: D. van Nostrand. 178–180. o. LCCN 55010911.
  • Moon PH, Spencer DE (1988). "Ellipsoidal Coordinates (η, θ, λ)". Field Theory Handbook, Including Coordinate Systems, Differential Equations, and Their Solutions (corrected 2nd, 3rd print ed.). New York: Springer Verlag. 40–44 (Table 1.10). o. ISBN 0-387-02732-7.
  • Landau LD, Lifshitz EM, Pitaevskii LP (1984). Electrodynamics of Continuous Media (Volume 8 of the Course of Theoretical Physics) (2nd ed.). New York: Pergamon Press. 19–29. o. ISBN 978-0-7506-2634-7. Uses (ξ, η, ζ) coordinates that have the units of distance squared.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Ellipsoidal coordinates című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Read next

In 9 languages

Text from Wikipedia, CC BY-SA 4.0 · Source article