Alex Zanardi

Bolognában született 1966. október 23-án. Négyéves korában családja átköltözött Castel Maggiore városába. Apja, Dino vízvezetékszerelő volt, anyja, Anna pedig szabónő. 1979-ben, tizenöt éves nővére, Cristina, aki sikeres úszó volt, egy autóbalesetben életét vesztette.

Tizenhárom évesen kezdett gokart-versenyeken indulni, első autóját saját maga építette. 1987-ben megnyerte a CIK-FIA európai bajnokságának mind az öt futamát. 1988-ban már az olasz Formula–3-as sorozatban szerepelt. A következő két évben nagyrészt e sorozat futamain vett részt, és az 1990-es szezont Roberto Colciago mögött a második helyen zárta.

1991-ben a nemzetközi Formula–3000-es szériában versenyzett. Két futamgyőzelmet szerzett a szezonban az újonc Il Barone Rampante csapattal, és további négyszer végzett a második helyen. A szezonzáró verseny előtt még esélye volt a bajnoki címre, végül azonban alulmaradt a brazil Christian Fittipaldival szemben, és második lett a pontversenyben.

Formula–1

Először a Footwork Arrows csapattal volt lehetősége tesztelni, miközben még Formula–3000-ben versenyzett. Eddie Jordan, a Jordan Grand Prix csapatfőnöke az 1991-es szezon utolsó három futamán őt kérte fel, hogy pótolja Roberto Morenót. Debütálásakor, a spanyol nagydíjon kilencedik lett. Az ezt követő japán verseny első köreiben kiesett, miután meghibásodott autójában a sebességváltó. A szezonzáró ausztrál futamon újfent a kilencedik helyen ért célba.

1992-ben a Benetton csapatának tesztpilótája volt, valamint három versenyen helyettesítette a sérült Christian Fittipaldit a Minardinál. Három európai viadalon szerepelt, azonban csak egyszer, a német nagydíjon jutott túl a kvalifikáción. A futamon már az első körben kiesett.

1993-ban a Lotus versenyzője lett, amit utólag megbánt - a Lotus ekkor már igencsak leszállóágban volt, és ha maradt volna a Benettonnál mint tesztpilóta, valószínűleg övé lehetett volna 1994-ben a kettes számú ülés a világbajnok Benetton B194-es autóval. Csapattársa a brit Johnny Herbert volt, fő feladata pedig az volt, hogy segítsen a Lotusnak finomhangolni az autó aktív felfüggesztését. Brazíliában hatodik lett, amivel megszerezte első világbajnoki pontját, ez volt az egyetlen pontszerzése egész évben. Ebben az évben két baleset is érte: kerékpározás közben egy motoros elütötte és áthajtott a bal lábán. Csonttörése ellenére viszonylag hamar visszatért a Formula–1-be. Majd a belga nagydíj edzésén komoly balesetet szenvedett, ami véget is vetett a szezonjának. Helyét a portugál Pedro Lamy vette át a csapatnál. Alex csak az 1994-es idény ötödik versenyén térhetett vissza; miután Lamy egy silverstone-i teszten egy durva balesetben eltörte mind a két lábát. A Lotus ebben az évben már nagyon gyenge volt, egyszer sem zárt pontszerzőként ő sem az évben. Legjobb eredménye egy kilencedik helyezés volt a spanyol futamon. A belga, valamint a portugál versenyekre már nem is őt, hanem a belga Philippe Adams-et nevezte a csapat; Adams és támogatói 500 000 dollárt fizettek a Lotus-istállónak a két versenyért.

Az év végén a Lotus csapat meg is szűnt, Zanardi pedig azt tervezte, hogy a sportautózás felé fordul. Előbb részt vett egy Porsche Szuperkupa futamon Imolában, majd egy négyórás versenyen a Donington Parkban, ahol ő és Alex Portman sokáig nagy előnnyel vezették a versenyt, de techikai hiba miatt ki kellett állniuk. A páros még Silverstone-ban versenyzett együtt, ahol egy esős futamon negyedikek lettek.

CART

1995-ben azt tervezte, hogy átigazol a CART-szériába. Úgy vélte, hogy Formula–1-es tapasztalatának köszönhetően nem lesz nehéz ülést találnia, ám senki nem érdeklődött iránta. Végül a Chip Ganassi Racing pilótája lehetett 1995 októberében, egy sikeresen teljesített teszt után. Noha már második versenyén övé lett a pole-pozíció, az év első felében csak kétszer végzett pontot érő helyen. Portlandben megszerezte első futamgyőzelmét a sorozatban, majd első lett Mid-Ohioban és Laguna Seca-ban is. Csapattársa Jimmy Vasser megnyerte a bajnokságot, Alex pedig legjobb újoncként harmadik lett az összetettben. Az év végén meg is választották az év újoncának. A szezon utolsó versenyén, Laguna Secában hajtott végre Bryan Herta ellen egy kockázatos előzést, amellyel végül megnyerte a futamot. Ez olyan veszélyes volt, hogy később csak mint "Az Előzés" ("The Pass") emlegették, és az ilyen manővereket be is tiltották.

Az 1997-es szezonban öt futamon volt első. Ebben az évben győzni tudott egy utcai és egy ovális pályán rendezett versenyen is, végül nagy előnyben szerezte meg a bajnoki címet Gil de Ferran és Jimmy Vasser előtt. Ezzel Alex lett a sorozat történelmének első olasz győztese. A következő évben még nagyobb előnnyel lett bajnok a Ganassi Reynard-Honda volánjánál. Az év során hét versenyt nyert meg, és 116 ponttal gyűjtött többet mint csapattársa, a második helyezett Vasser. Neki tulajdonították az úgynevezett "fánkozás" elterjesztését Észak-Amerikában, azaz az ünneplés azon formáját, amikor a célegyenesben kövér gázzal megpörgeti az autót a közönség előtt.

Újra Formula–1

Második CART-bajnoki címe után felkeltette Sir Frank Williams figyelmét is, aki már 1997-ben megkereste, hogy versenyezzen újra a Formula–1-ben, a Williams csapatnál. A szerződést 1998 szeptemberében jelentették be. Ekkoriban a Williams épp egy hullámvölgyben volt, így Zanardira és csapattársára, Ralf Schumacherre várt a feladat, hogy kilendítsék a csapatot a gödörből. Schumacher jól szerepelt az egész évben, többször állt dobogón és hatodik lett a pontversenyben, Zanardinak azonban egyszer sem sikerült pontot szereznie - láthatóan nem érezte az autót, és a versenyek több mint a felén ki is esett. Hazai futamán a második pozícióban állt, de fékproblémák miatt csak a hetedik lett. A sikertelen évet követően helyét Jenson Button vette át a 2000-es szezonra.

Újra CART / Baleset a Lausitzringen

Több csapat is érdeklődött iránta, de ő inkább Amerikába szeretett volna visszatérni. Egy év kihagyás után 2001-ben Mo Nunn Racing színeiben visszatért a CART-ba. Ez a szezonja nem volt túl sikeres, mindössze három TOP10-es helyezése volt. 2001. szeptember 15-én, a szezon tizenötödik futamán, a lausitzringi versenyen súlyos balesetet szenvedett. A boxutcából jött vissza a versenybe, ahol miközben megpróbálta utolérni a mezőnyt, váratlanul kigyorsított az autója és megpördült a pálya közepén. A mögötte érkező Patrick Carpentiernek még sikerült kikerülnie, de az utána jövő Alex Tagliani eltalálta Zanardi autóját. Az ütközés ereje gyakorlatilag letarolta az autó orr-részét. Súlyos vérveszteséggel, életveszélyes állapotban szállították kórházba, ahol a gyors beavatkozásnak köszönhetően meg tudták menteni az életét, de mindkét lábát amputálni kellett. Ezzel a balesettel véget ért Zanardi open-wheel versenyzői karrierje.

Visszatérés

Zanardi műlábakat kapott, majd megkezdte a rehabilitációját. Mindenekelőtt elégedetlen volt a kereskedelmi forgalomban kapható protézisekkel, ezért megtervezte a sajátját, hogy azokkal újra versenyezhessen. 2002-ben a CART-ba úgy tért vissza, mint aki a torontói futamon belengette a kockás zászlót, majd 2003-ban speciálisan átalakított autókban kezdett újra versenyezni, ahol a kezelést kézzel végezhette. Mielőtt elindult volna a 2003-as German 500-on, jelképesen levezette a Lausitzringen azt a tizenhárom kört, amit a 2001-es balesete miatt nem tudott megtenni - itt olyan jó eredményt futott, amivel a futam időmérő edzésén az ötödik legjobb időt is elcsíphette volna.

2003-ban az európai túraautó-bajnokság monzai futamán is részt vett, amit hetedikként fejezett be. 2004-ben visszatért az állandó versenyzéshez, Roberto Morenóval versenyzett együtt a BMW Team Italy-Spain csapattal szintén az európai túraautó-bajnokságban, majd 2005-ben az immár WTCC névre keresztelt sorozatban újra. Ebben az évben már győznie is sikerült, majd 2006-ben még egyszer, Brnóban pedig 2008-ban és 2009-ben is sikerült neki. Az év végével visszavonult.

2006 novemberében a BMW Sauber csapat egy speciálisan átalakított autóját vezethette Valenciában, ami elégedettséggel töltötte el, bár elmondta, hogy nehezére esett csak a kezével vezetnie. 2012 novemberében a BMW DTM-túraautóját vezethette, amely újra felkeltette az érdeklődését az autóversenyzés iránt. 2014-ben részt vett a Blancpain Sprint Series közdelmeiben egy BMW Z4 GT3 volánja mögött, 2018-ban pedig egy futam erejéig, Misanóban a DTM küzdelmeiben. Mindkét versenyen utolsóként kvalifikált, és míg 2014-ben utolsó előtti lett, Misanóban már ötödik, amin ő maga is meglepődött. 2019-ben benevezett a daytonai 24 órás futamra is, ez volt az utolsó autóversenye.

Először a 2007-es new york-i maratont teljesítette kézzel hajtott kerékpár kategóriában, ahol negyedik lett úgy, hogy mindössze egy hónapot edzett rá. Ez meghozta a kedvét a sportágban, és 2009-ben már a világbajnokságban is részt vett. A célja az volt, hogy részt vehessen a 2012-es londoni paralimpián. 2009-ben megnyerte a velencei maratont kerekesszékes kategóriában, majd 2010-ben a római maratont is. 2011-ben pedig végül a new york-i maratont is meg tudta nyerni kézi hajtású kerékpárjával.

Célját végül sikerült elérnie, 2012-ben kétszeres paralimpiai aranyérmes lett Londonban, az olasz csapattal pedig ezüstérmet szerzett. Kerékpárját az olasz versenyautó-konstruktőr, a Dallara tervezte. 2014-ben indult az éves Ironman Világbajnokságon, kerékpárja és kerekesszéke segítségével. 2015-ben indult a berlini maratonon, 2016-ban pedig a riói paralimpián egy arany- és egy ezüstérmet szerzett. 2018-ban az olaszországi Cerviában egy triatlonversenyen Ironman világrekord időt ért el.

1996-ban feleségül vette Daniela Mannit, akitől egy fia született. 2004-ben két könyve is megjelent: egyedül írta az Alex Zanardi: My Story című könyvet, Gianluca Gasparini segítségével pedig az Alex Zanardi: A legédesebb győzelmem címűt. A CRG-vel közösen saját gokartokat gyártott, amelyekkel több világbajnoki címet is szereztek, köztük Nyck de Vries későbbi Formula–1-es pilóta is. Bajnoki címei tiszteletére a Honda 1999-ben bemutatta az Acura NSX Alex Zanardi Edition nevű típust.

2020. június 19-én éppen az Obiettivo tricolore nevű olasz kézzel hajtott kerékpáros versenyen vett részt, miközben Pienza és San Quirico közt balesetet szenvedett. Éppen lefelé gurult egy lejtőn, amikor elvesztette uralmát a járműve felett, és összeütközött egy teherautóval. Súlyos fejsérüléseket szenvedett, ami miatt azonnal kórházba szállították. Állapota súlyos volt, még szeptemberben is olyan hírek érkeztek róla, hogy már felfogja a körülötte történő dolgokat, de az arcát többször is meg kellett műteni. Novemberben Paduába szállították, hogy közelebb kerüljön otthonához, ahol megkezdhette a rehabilitációt. Decemberben visszanyerte a látását és a hallását, és kézmozdulatokkal válaszolni is tudott. 2021 januárjában visszanyerte a beszédkészségét is, az év végén pedig végre hazatérhetett.

2022 júliusában újra kórházba került, mert a háza tetején lévő napelemek kigyulladtak, és emiatt megrongálódtak a felépüléséhez szükséges orvosi eszközök is. Több mint két hónap után, 2022 szeptemberében térhetett haza.

2026. május 1-jén hunyt el Bolognában. Barátja, a brit újságíró David Tremayne emlékezett meg róla nekrológjában, aki a huszonegyedik század hősének nevezte őt, aki milliókat inspirált kitartásával.

Teljes eredménylistája a nemzetközi Formula–3000-es bajnokságon (Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Teljes Formula–1-es eredménysorozata

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Teljes CART-eredménysorozata (Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Teljes eredménysorozata a túraautó-világbajnokságon (Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Alex Zanardi című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.